Stats

Wednesday 29 February 2012

Édes keserűség


Egymás húsába marva
Szeretünk
A frissen tépett sebekbe
Mézes savat cseppentünk
Egymást szükségtelen
Sótömbökként vonszonljuk
Míg a súly alatt végleg
Meg nem semmisülünk
Vakokként érzékeljük a napot
Miközben fékezhetetlen vonatokként
Egymásba robogunk
Minden békésen harmatosnak
Tetsző hajnalon
Szétrombolva mindent
Mi szellőt, mezei virágot
Frissen vágott zöld fű illatot
Erdőnyi boldogságot, jókedvet
Egy kedves szóban tartalmazott
Ujjal nem mutogatva egymásra
Önmagunkat okolva,
De mégis a tudat előtt titkon
A másikat hibáztatva
Tudjuk, hogy Éva
A gyümölcsbe harapó ludas
Oly nagy bűn lenne a kiváncsiság?
Ha rombol és széjjelmar...
Hadd üljön Éva az Édenkert előtt
Fizesse csak meg
A tanulópénzt
Amivel Isten adósa maradt
Hálakönnyeit egy életen keresztül
A kiszáradt tenger medrébe hullatja,
Hogy majd öreg napjai egyikén
Megtépázott vitorlásával elhajózhasson
Saját illúziójának Örökkévalóságába.

Tuesday 28 February 2012

Emberek



Esetlenek és csúnyák
Elveszettek, a kényelem
Fertőjében fetrengenek
Lomhán
Azt álmodják éppen,
Tudják
Mire vágynak
Igazán
Mitől lesznek teljesek
Miközben
Egyformán belehalnak
A köd formátlan
Habjaivá válnak
Nevetnek, ha idegesek
Sírnak a boldog perceken
Sírnak akkor is,
Ha nevetni akarnak
Ha nevetni nem tudnak
Álarcnak megfelel

Szépnek látni mindazt
Mi részleteiben
Csúnya és darabos
Finom mozdulatok
Harmonikus színek
Émelyítő ízű hangok
Zavaros arcú
Rút egészet alkotnak
Szétszakadt vonások
Elszenesedettnek látszó
Kékeszöld tekintet
Visszhangba merülő
Délibáb hangok
Széppé, világokon
Uralkodó Istenekké
Formálódnak
Megszülettek.

Excuses


Always finding
A brightly shadowed excuse
For being a coward
and not being honest
with those
who deserve it the most
For not looking directly
in the others' eyes
Not wanting to see their souls
Instead, communicating
in parallel universes
hurting each other
with babbling sounds
For going along the river
while my way would lead
me up the hill
For hating myself
and hurting others
Instead of changing at least
what I already hold in my hands
For complaining that
the sky is not blue enough
Without even looking up
For every word that
is not followed by it's own shadow,
the chance
to become reality
For being profane and sacred
simple and complicated
all at the same time
For hating and loving
For prejudging
then regretting
For all the vanity
simply part of being

Are you there?
Can you hear me?
Would you help my inner universe
become reality, if I asked you?

Saturday 25 February 2012

Keresés II


Rimány hiúságom
Kihűlő lávában úszva
Néha néha csorbul
Bacchus poharát ürítve
Tollpárnára nyugovóra térve
Száz szeretőt
Tíz karral ölelve
Álmatlanul izzadva a sötétben
Élesen a pillanatban élve
Hasító hangon sírva nevetve
A zöldeskék színben
Az utat felfedezve
Minden lélegzetben
Új világra lelve
Vakító napsugárban
Lebegő porszemeket
Figyelve
Az összes szót, egy egész éltet
Egy negyed másodpercbe
Beletömörítve
Önmagamat árnyalva
Végtelenszer ismételve
Szűntelen kereslek.

Friday 24 February 2012

Without illusions


Loosing my illusions
You are the main reason
For the fear of the wolf
Lying quiet behind his snarl.
If I loose them too,
What would remain of you?
I dreamt you up
Ornamented with God's perfection
What would you be without
All that jewellery
I lent you?
Too weak and coward
To wait for the answer
Cherishing your fragments
My memories
Hiding them from my own consciousness
Until your absence
Reaches the ocean
Becomes a hurricane itself
And I will not be able
To withhold the free words
That will scare you away
For sure
But now here I am
Caressing my inner images
For I am too afraid
Of risking,
Of loosing them for good
I let the words be written
While deeds are only existent
In my visualised universe.

Patterns


Normality
is what makes us secure
even in the unknown
corners of the world,
Patterns
the most honest
unconscious responses,
Changing them
means deepest
twinge
in the substance,
Obedience
the way many of us act
so we can can make
everyone else
prosperous and content,
Rebellion
the reaction of
some of us
who are not afraid
to think things out
to say the words
perceived as mordant
Creation
the action of
few of us
who dare
to show their bare souls
and be prepared
to be thrown
rotten eggs at
to be chewed
and spat out
in disgust.

Wednesday 22 February 2012

Echoes


In people's faces
I can hear my voice
Fallen in silence
Few years before
Past echoes of the essence
Future ghosts of the core
Like other and the self
Differently alike
Hand in hand hating
Each other's smile.

Shivers of a mirror
Reflecting the rainbow
Pulling the shadows
In every direction
Of the Sun
Monsters of the light
Angels of the dark
Confined in one frame
That cannot hold
All the contradictions
Sharp as a knife
Shadows fleeing from the night
Outlaws of the light
Toys of the time
Moving like phantasmagorial
marionettes
Not in control
Only seemingly alive.

Tuesday 21 February 2012

Keresés


Van egy kis fény
Tiszta a formája
Egyedi színekben csillog
Puszta visszhangja bevilágítja
Az Örökkévalóságot

Mindenki arcába belebámulsz
Színesebbek
Formásabbak
De te makacs vagy
Hiába szebbek
Ők nem a te fényed
Te az aprócska
Enyhén pislákoló
Ibolyaillatú szimfónia-részletet
Keresed.

Monday 20 February 2012

Dialógus


Hogy döntsem el
mi az, amibe
nem eszeveszettség
egy pillanatba beleszoruló
életnyi időt belefektetni
megkérdezem a Gondviselőt.
Beszélgessünk...
Gondosan felteszem magamban
a kérdéseket
aggályaimat megfogalmazom
mérlegelem őket
a valószinűségszámítás
igen gyakran irányadó
és segít a válaszadásban
De Isten nem(csak) matematikus.
A véletlenek és
véletlenségek mesterét
nem érdekli, hogy minek
mennyi az esélye,
hogy megtörténjen
vagy ne történjen
Ő gurítja a kockát
és Ő az aki
véletlen gondosságból
a saját szerencsszámait dobja.
Isten szerencsszámai.
Akkor most mi legyen? - kérdi.
Akkor most mi legyen? - kérdem.
Megéri, nem éri...
Őrültség – mondja a valószinűségszámítás,
a logikus gondolkodás.
Én nem értek egyet.
Isten eléggé zseniális és alternatív,
hogy kedvelje az
őrült dolgokat.
Miért ne adna ennek egy esélyt?
Most magammal beszélgettem
vagy Istennel?
Mind istenek vagyunk.
A magunk által teremtett világok istenei
akkor még sincs
sem lehetetlen
sem véletlen
Nem eszeveszettség.

Sunday 19 February 2012

Tükörvilág


Belenézett.

Csupa ismeretlen.
Ki az aki félelemmel telt arccal
Visszamosolyog rád?
Te lennél az. Ezt tanították.
Az érzelmeid a saját világod
Bíztonságban addig vagy,
Amíg zárva tartod
A kincses láda ajtaját
De mondd csak
Mi a jó abban,
Ha belülről csodálod a kincseket
Magadra zárt szemekkel panaszkodsz,
Hogy nem lát téged a világ?
Ezt tanították. Ne nyisd ki az ajtót,
Mert megsebeznek.
De akkor csak ülsz a kinccsel tele világodban
Szorongva,
Hogy elutasíthatának, ha kitárnád
A féltve őrzött ládika tartalmát

Jó dolog a félelmektől félni
A védelem álruhájába bújva
Megakadályoznak abban,
Hogy megkaphasd azt,
Ami a tied lehetett volna,
Ha bátran kiállsz
És elordítod magad, hogy
Világ, nem érdekel, ha bántani szándékoztál
Nem félek tőled
Hiába dobálsz rám tojást
Nem árthasz nekem
Túl soká tartottad zárva a kapukat
Elhitetted, hogy védelmezel
Pedig csak kihasználtad
A kishitűség borogatta lustaságot
De a borogatás kiszáradt
Gyere, probálkozz újra
Ezúttal elveszted úgy a csatát,
Mint a háborút magát.


Samara Digbba

Thursday 16 February 2012

Delirium


Music and dance
Soaked with tear-drops and laugh
Bohemian wine
Turning tails
To the unconscious dikes
Silently flooding the mind
At the sight of every tender wave
Escaping honesty
With another sip of
Insubstantial, delirious lie

On the top of the world desperately waiting
For another phantasm to approach
Enjoying
The sight of the mountain
Then leaving
Only a few words are enough
Wishing to extend the seconds
Eternally memorising the lines
The colours and shapes composing
The air, the breathing, the smiles,
Drunk without drinking
Mesmerised by the presence of shadows and lights
Would it be possible to stupefy the feeling?
Gazing at it endlessly without talking or touching?
Moving between worlds tearless yet crying
Lacerating the body
Hiding from the tantalizing thoughts
Of loss and longing
In the corner of an elusive blink of the eye

The truth will find its way out
Of the labyrinth of mind
That was created to hide it
It will hurt you even more
Than it would have done so before
If you had not fled to a more
Comfortable fragment of your soul
Until then, however
The time of the world is yours
You own the mountains
The delusive glances
Everything that is shiny
Seemingly ingenuous
Is yours
It lasts until it hurts
Then you will say enough
To every untrue word
To find the treasure
That is not glittering
Lying inside waiting
For you to knock
On your own souls door
So it can bring you back
To roots of all
To the Beginning.

Wednesday 15 February 2012

Mindenki más


Értéktelen
Mint minden-ki más
Élénk szinű
Igaznak tetsző
Hazug vallomás
Telt, érzéki ajkak
Suttogása halkan
Másévá lesz
Minden hizelgően
Csengő szó
Elnémul
Ködös lepelbe burkol
Minden emléket

Nem pótol senki, Mentsvár
Nem pótol senki, Adonisz
Egyszerre szeretni
Mégsem ismerni
Ábrándok árbócán kapaszkodva
Utazni
A világot bejárni
Téged keresve
Nem számít semmi

Üresnek lenni
Mégis megáldva
Alkotni
Szeretve
Nem bírtokolva
Mindent megélni

Bárcsak hallgatnád
E pillantásnyi idővé
Vált vágyódásnyi
Parázst
Mi itt maradt
Mit őrzöl
Szégyentelenül
Bátran
Magaddal hordozod
Egy lehelletnyi pillantásban
Elevenen és élőn
Húsodba tépő hanggal
Mégis csendbe és titokba
Burkolt hamvak
Őrzik hajad színéd
Ajkad vonalát
Szemed sóhaját
A harmat
Elfedi
Ezüst szőnyegbe burkolja
Ígéretet téve,
Hogy láthatod újra
Ha eljött az idő
Elmúlt a fagy
Újra hajába tép
Az ujjad
A nap

Csak ülsz
A hidegben
Bámulod a csodát
Hálásan magadba
Szippantod a víz illatát
Szél velőbe vág
Nap fénnyel és
Árnyékkal megáld
Nem halaszthatod
Tovább a fohászt
Kéred alázattal
Őszinte hanggal
Hadd láthasd újra
Morajlóan hűvös
Tengerkék szemét
Fenyőzőld színét
Türelmesen
Csendben
Minden kivánság
Mi igazán akart
Belsőddé
Sejted részévé vált
Nincs kiút
Szavakká vált minden
Mi lényeg és határ
Elmondod a fohászt
Élvezed a nap élénk kék illatát
Dideregsz a szélben
A naplementében
Csodálod a fényt az
Ablaküvegen
A nem létező
Illúziókkal telített
Képzelt napot
Velencében.

Monday 13 February 2012

War


Storm
Brewed chaos
Walls shattering
Worlds collapsing
Everything that was
Healthy
Is dying
In the role of
Someone who
Is missing
Day and night
Out of control

Madness outside
Ill-will and disorder
Two cramps sitting
On two sofas
And rotting
Till they will be dust shroud
In the living room

Cramps unable
To talk
Die dumbly
You are not even
Need to be
Sorry for them
For they find
Each other
Beautiful and
Charming
While foetid
And ugly
For the rest
Of the world.

Clarity inside
A dim light
That starts
To grow stronger
Each hour
That feeds
Itself faster
Than any known
Master
Of minds or
Of hearts

Inside and outside
Colliding
While waiting
Chaos creating
Clarity bringing
Moments of brilliance

Relief in the end
The puzzles are equal
Building a tower
A whole new world
While the result
Is a cry
A newborn
In the bare hands of its maker
The inside
The light
The intuition
The recognition
Thankfulness
The ambition
Of light words
In the dark.

Saturday 11 February 2012

Mentsvár és légvárak

Levegős kártyvár
Felépül
Összedől
Mentsvárra ráborul
Minden gerendát
Szükségképp'
Összetör
Légvárak
Kecsegtető
Ígéretes
Megfeneklett
Erős sámsoni
Pillérek
Lehetetlen
Álomba burkolt
Alakok
Eltérítik
Szilánkokká morzsolják
Azt
Mi egésznek
Tünt
Erősnek
Hatott
Minden
Külső szemlélőre
Mégis összedőlt
Idő előtt
Szétfoszlott
Emlékdarabok
Köddel lepve
Kutyák és farkasok
Által szétszedve
Ott hevernek
A hidegben
A mások
Széttört
Keretein pihenve
Nem remegnek
Poros csendben
Eltemetve
Fekszenek
Lidérc álmot látva
Várnak
A következő
Szerteszét
Törendő
Sámsoni pillérekre.

Játszmák


Miért
Nem szeretsz
Istennel sakkozni?
Ő az okosabb?
Örökké kitalál
Egy újabb elemet
Ami mindig lefedetlen
Marad?
Amire nem gondoltál
Kifelejtetted a
Legprecízebbnek hitt
Kivánságból is
E aprócska részletet?

Ugyanaz a minta
Egyformán játsza
Mégis Ő nyer
Nem mulasztja
Ő ad sakkot
Alulmaradsz
A végtelenedik próba
Után is egy a séma
Isten megver
Te meg Sziszifuszt
Játszol
Újra meg újra
Magad
Csalfa reményben
Ringatva
Hogy egyszer
Megváltozik a
Sakktábla állása
Eljátszasz
Pedig tudhatnád
Kisegér vagy
A labirintusában
Így nem tanácsos
Istennel sportot űzni
Sok jót nem várhatsz
Ő a furfangosabb
Mindig leckét tanít
Jobb ha elfogadod
Abbahagyod
Magad mással lefoglalod
Mielőtt az ostorszíjjak
Egyre jobban bedúrvulnak
Mielőtt igazán fájdalmasan hatnak

Erősebb leckéket kapsz
Drágább tanulópénzt fizetsz
Amit már magad el nem viselsz
Amihez segítség kell
Akkor ismét hozzáfordulsz
Tőle kaptad
Tőle kérsz újra
Őrűlt vagy
Hagyd abba
Mielőtt újra ott állsz
Az ajtaja előtt
Kopogtatva

Hálás leszel
Önmagadnak
Megveregeted
A saját vállad
És azt mondod
Nem sakkozok Veled, Isten
Te vagy az okosabb.

Thursday 9 February 2012

Kìsèrtet vadàszat


könnyes boldogsàg
itt jövök 
ölellek
àtfoglak
magammal hordozlak
tèged kutatlak
Illùziòm, Adonisz
nem vagy itt
szeretnèlek
csòkolnàlak
ha tudnàd
ha èrthetnèd
mit regèlek
nem kèrted
felfogtam
mègis tèged'
kereslek
Hideg köveken
csattogò lèptek között
ott làtlak
ott hallak
bàrsonyos ajkadat
nem pòtolja màs
nem èrted
nem èrem
nem èrdekel
nem feledem
nem akarom
nem tudom
nem tudlak
kitörölni
nem szeretnèm
ùgy szeretnèm
kèsz mondatok
fèl mondatok
nem fedezik
az elfojtott
melegsèget
ami ott èl
legbelül
csendben
ès àlarcban
Velencèben
Tèged kutatva
lèpteid nyomàban
bàrcsak èrtenèd
visszhangod melege
közel hoz
tàvol tart
ismeretlen
ès egyetlen
nem engedlek
nem tehetem.

Wednesday 8 February 2012

Álomra várva


Szempilla nem remeg
Cikázó gondolat rengeteg
Tivornyázik a szemhéjadon
Makacsul ellepik ágyadat
Lágyan betakar
Minden gondolat
Komótosan belédül
Belebújik minden sejtbe
Felélénkíti észlelésed
Nem enged megpihenni
Csak teker, pörög
Míg kiötlöd
Mi az mit sugallni akar
A lélek, az agy
A percek lomhán
Céltalanul vánszorognak
Meg-megállnak nézelődni
Te meg ingerülten
Terelnéd őket el innen
Hogy nyugovóra térhess
Néhány órára
Gonoszul
Amikor pirkad
Hírtelen' eltünnek
Hogy ne panaszkodhass
Hogy nem hagytak
Egy békés órát
Az álmoknak
Elalszol,megpihennél
Éppen
Óra csörög
Nap indul
Sikítva nevetnek az elmulasztott
Órák
A soha vissza nem térő
Percek.

Monday 6 February 2012

Adonis missing


The lips
Perfect lines of silky breaths
The eyes
The eternal blue of the morose sky
The evergreen of the proud pines
The hair
Lightly bright
The skin
Luscious and soft
Every part of him
A visualised camouflage
Perfected by the absence
Of a non-existent
Imprint
In an illusory mind

Should you see him
Somewhere hidden
Tell him to look
For the signs
In the hope that
He changes his mind
That he would want to find
His way to the place
With more adventures
And surprises
Than promised
On the delirious night.

Saturday 4 February 2012

Asking for forgiveness


For being a coward
For not answering
For not wanting
To see you again
For easily avoiding
Everything that's tender
In order to protect
My creativity
And myself

Your way of deconstructing
Me
Into loose parts of
Anger, jealousy and weakness
Anxiety and mindlessness
My suffocative way of
Trying to control you
Not giving you space and air
Caging the wild horse
While all it needs is
Freedom and adventure
Are the transparent arguments
For leaving pieces
Floating in the air
Maintaining illusions
Sweet memories and
Passion
Perceiving reality soothing
With thousands of unsaid words

The true reason, however
Is the fear
That I feel
If I see you
Again
I will not be able to restrain myself
I will dissolve in you
Again and again
Creating chaos out of pureness
Hatred, obscurity and anguish

So here I am
Asking for your forgiveness
For being a coward
For not answering
For not wanting
To see you again
For easily avoiding
Everything that's tender
In order to protect
Your freedom
And yourself.

Friday 3 February 2012

Egoizmus



Egoizmus minden sejtben

Egoizmus minden sebben

Önzőséggel eltelt szellem

Rombol, megront

Minden tervet



Nem láthatod

Nem mutatja

Mégis érzed

Mint fakasztja

Sírásra a legszebb lelket

Hiába már

Minden elment



Őrjöngve visító csendben

Élni

Egoizmust kedvességgé

Világos kék szeretetté

Varázsolni

Ha lehetne

Nem itt ülnék

Nem ezt írnám

Nem én lennék

Nem sajnálnám



Színes álmok

Távoliak

Melegséggel

Átitatott

Vászonra kent

Bennem élő

Örökké

Megmaradó

Harmonikus

Emlékfoltok.

Thursday 2 February 2012

Contradictory nature

Disillusionment

I

Construing the sunshine
Into the candle-light
Seeing signs
That are not more
Than facts
Of an unimpassioned
Substantiveness
See him walking
Passing by
While he is
Half a world away
Unaware of what you do
Of who you are
Every whit of any
Emitted line
Becomes a vast attempt
In a never seen
And completely forgotten
Limbo Night.

II

Optimism says
Nevertheless
The constant wish
The improbable probability
Of seeing his face again
Is a way
That turns its back
On the Limbo
And on the eternal
Disillusionment.

Wednesday 1 February 2012

Pillanatok

Írni kéne

Megpihenni
A harmatos ben
Ülni
Várni
Lélegezni
Látni
Ahogy a fény
Átszínezi
A levegő
Átitatja
A harmat
Ráleheli
Ajkát
A pillanatra
Rímbe csalogatni
Színes illattal
Átölelni
A másodpercet
Az órát
Az eltöltött
Fél éjszakát
Holdra bámulva
Képzeletben
Vastag, sötét
Ajtók mögött
Mélyen
Rágondolni
Az apró lángra
Mely a lelket
Világítja
Fényesebben
Minden napnál.
Hálát érezni
A percért
A váratlan
Örömökért
Elengedni
Az ábrándot
Lélekkel látni
A világot
Érzésekkel
Átitatni
Melegíteni
A szerte
Széjjel fagyott
Realista
Valóságot.