Csillanás

Hófehér sirályok

A sötétkék ég alatt

Szabadon szárnyalnak

Csapongva rád várnak

Táncot jár a hajnal

Ébredésre vár a kék

Szerelmet köpköd

Ruhádra az éj

Világot kíván szemed

Színe halvány

Virágra bomlik

Szerda éjszakán

Rád nevet

Megpihen

Minden oly

Hírtelen

Történik

E márciusi

Fakóra szétpárlott

Éjjelen

Harmatot, kedveset

Rád terít, elringat

Minden rezgése

Megnyugtat

Az esős mézízű lehelet

Magával ragad

Vergődve feloldódsz

Lényében

Önkéntelen'

A reggeli napsugár melegén

Kényszerűl megpihensz

Végleg elvesztél

A fény leplén

Szétcsillansz

Szó nélkül

Csendesen.

A lifelong moment

Present all over the universe,

Eternal prisoner of the infinity,

Owning the world for a serene moment,

For the rest of the lifetime

Lost in its well-known stability,

Perceiving the hours

As they slowly pass by,

Capturing them in a instant

That has never been mine,

Visualising the fire

That burns me,

As if it was real,

Destroying the world,

The colourful Phoenix,

Eyes and feathers

Crying in the flames,

Culminating in a second

Of eternal peace,

The ashes of its being,

The evaporated tears

Revived it once again,

So that it can fly into the Sun,

It can become the heat and the light

At the zenith of its life.

Gone

I eradicated it freely

It is not black

It is not white

Now all is just empty

The echoes are blind

It left disappointment

It left sadness

Behind

It took the colours

It took the smiles

There is no shape

Without the lines

It devoured my words

It devoured my voice

I became deaf

I became mute

The inner voice

Let me down

It let the light go out

Of the eyes.

The Monster and the Indifference

Afraid of your hatred

You gave the Monster

Pretentious indifference

Greater than vanity

Or childish curiosity

Her ugliness did not scare you off

It made you indifferent

The hairy mosaics of her face

Became air in your eyes

About her distorted figure

You could not care less

You made it transparent

With a single heartbeat

With an intense glance

She cut her heart out

To clean and then revive it

While you were standing there uninterested

Looking into the translucency of the air

Burning without smoke

The immaterial essence annihilated

Captured in the infiniteness

Of the impassive universe

Until the light irrevocably went out

Of the Monster's eyes.

Words

Thoughts
Flow into

Words.

Almighty.

They reflect

Themselves

In the Universe.

They create

Worlds.

Thoughts are

Hazardous.

I am afraid

Of the Words.

Letting go II

After an eternal sleepless night

Morose faces

On the road

Burying themselves

In the moor of

Their blind hearts.

The early morning brings

Brilliant shivers in the air

The open blue sky

Showing its smile

Red, orange, yellow, brown

Painting rainbow colours

On your tired eyelids

Making you fly high'

Breathing in the short

Moments of sunshine

Warming you from the inside

Overwhelming every echo

Strengthening you,

Preparing you

To let go of

Your fears

Take a deep dive

You are now free of the illusions

You are alive.

Bizonytalanság

Nevezzelek

Gyávaságnak,

Reális gondolkodásnak,

Árnyvilágnak,

Önvédelmi pajzsnak,

Makacsságnak,

Birtoklási vágynak?

Szakadék vagy boltíves híd

Hol a határ?

Van-e határ?

A megérzések és a legőszíntébb

vágyak árnyalatai között.

Álomvilág vagy sugallat

Hadd döntsem el!

Ésszel vagy lélekkel?

Tudatos leplen

Érzéseken

Hová utazol vándor?

A csendes fény fele

vagy a képzelgés

Mámoros mezejére?

Hogy döntsem el,

Ha a belső hang

Síri csöndbe burkolózva

Dadául beszél?

Ha megteszem, ha nem teszem

Kockát vetek mindképpen

Féltve őrzött illúziót

Vagy mélyre ágyazódott félelmeket.

Meddig odázzam még őket?

Amíg a tudat hatalma

Teljes köddé morzsolja mindazt,

Ami az isteni szikrából

A kincstárban rejtve maradt?

Álom

Álmomban

Beköltöztem a szobádba.

Nem vetted észre.

Örültél, hogy látsz,

Nevetésed átzenélte

A tompa lámpa fényét,

Boldog voltam egy pillanatra.

De nem tudtam hazudni neked

Botor módjára bevallottam,

Hogy hol van minden játéknak rejteke

Így elijesztettelek téged.

Butának lenni nem erény

Újra akarom játszani ezt a részt.

Kedvesség, mosoly,

A fontos eseményekre

Idegenként is hivatalos vagyok.

Igazán szerettek

Vagy nem akarjátok, hogy

A családi esemény e pizsama jelenlétébe

Fulljon bele?

Minden édes bizonytalanságra

Két nap harmata telik

Míg az ijedt szemű visszaút

Újra elém áll

Rám parancsol,

Élesen tartva

A tervezett menetirányt.

Hisz ez saját álomképek sora...

Minden porszemnyi büszkeség

Térdrekényszerítéséig

A teljes ego megsemmisüléséig

Az utolsó könnycsepp kicsordulásától

Felszáradásáig

Tágra zárt szemekkel

Hadd könyörögjek neked

Napsütötte esős valóságban

Úgysem teszem meg soha

Túl elemi részéve vált

Arcomnak a maszk

Éberen, ha már felkelt a nap

Nem alázkodom meg

Nem hagy az álarc

Sem az agy

Sem egyetlen tudatos gondolat.

Dunce's cap

Glowing eyes

Already covering her

With black shroud.

Poor child, they think,

Exposing herself

Wearing her heart

On her sleeve

She should have learnt it by now

Honesty has a unique price

It transforms you into

The object of derision

On every occasion.

Curious light in her eyes

Glittering like tiny diamonds

Repelling the squared darkness

For it is unable to leave

the strangling reality behind.

The illusion of colours

Is the echo of the light

She can look behind the shadows

That keeps her alive.

The pain of the squared blackness

Pierces its fingers

Deep into her purulent wound

Pushing her close to breaking down

Trying her again and again.

Doubt eating part of the soul

Its teeth have grown too sharp

The wound might not heal so fast.

Finding the hardly existent

Inner path

Leading her along

Pusillanimity, devils, temptations

The precarious milestones

Of her own life

Forcing her to practice

And remain defiant

Living with the gloving eyes

Always watching her,

Ready to stab her in the back.

What they are ignorant of, however,

Is the shield of the soldier

No matter how hard they try

The weapons of the world

Are unable to hurt her

To perforate the armour

To reach the core of

Her heart.

Changeling

I let you float

Away from me

So you can be the air,

The warm wind

Stroking everyone's faces

With a gentle eternal smile

I let you sail

Away from me

On a teardrop river

Flowing from past lives

Towards nonexistent harbours

Of illusions and angst

I let you fade away

After the fountain of the soul

Had dried up

God in one moment

Then thrown back to the ragged

Surface of sensations

The almighty mind in charge

Replaced by the vulnerability

Of the invisible layers of the heart

Flying high'

Sensing every movement of pleasure

With sharp eagle eyes

Diving deep'

Waves clashing above the head

Strong walls of the mind breaking down

Like a house of cards

The straight reality of physical forms

Dissolving in illogical perception

Of the frenzied imagination

In a Stranger's eyes.