Álom

Álmomban

Beköltöztem a szobádba.

Nem vetted észre.

Örültél, hogy látsz,

Nevetésed átzenélte

A tompa lámpa fényét,

Boldog voltam egy pillanatra.

De nem tudtam hazudni neked

Botor módjára bevallottam,

Hogy hol van minden játéknak rejteke

Így elijesztettelek téged.

Butának lenni nem erény

Újra akarom játszani ezt a részt.

Kedvesség, mosoly,

A fontos eseményekre

Idegenként is hivatalos vagyok.

Igazán szerettek

Vagy nem akarjátok, hogy

A családi esemény e pizsama jelenlétébe

Fulljon bele?

Minden édes bizonytalanságra

Két nap harmata telik

Míg az ijedt szemű visszaút

Újra elém áll

Rám parancsol,

Élesen tartva

A tervezett menetirányt.

Hisz ez saját álomképek sora...

Minden porszemnyi büszkeség

Térdrekényszerítéséig

A teljes ego megsemmisüléséig

Az utolsó könnycsepp kicsordulásától

Felszáradásáig

Tágra zárt szemekkel

Hadd könyörögjek neked

Napsütötte esős valóságban

Úgysem teszem meg soha

Túl elemi részéve vált

Arcomnak a maszk

Éberen, ha már felkelt a nap

Nem alázkodom meg

Nem hagy az álarc

Sem az agy

Sem egyetlen tudatos gondolat.