Saját súlyuk alatt
Süllyedő
falak,
Láncra
vert valóságot teremt
Egy
villanó gondolat,
Démonod
vadásszá formálja a vadat,
Szabadsága
iszappá málik,
A
semmiben visszhangzik
Minden
acélos akarat,
Törmelékké
vált sziklák
Szilánkjai
borítják tested
Nincstelenül
kongó vázát,
A
kék, az ég, vonóhúrként borzolja
Bőrödnek
selymesen maradt darabját,
Csillámok
tükrözik
A
vad torzított ál-arcát,
Az
érvelés hasztalan
Ösztönei
sikítanak
Konoksága
Meg
nem szünik
Vaddá
vált a vadász,
Vadásszá
vált a vad.
No comments:
Post a Comment