Istenek

Kétarcú Isten
minden szemrebbenésed
egy külön történet
minden arcvonásod
egy ismert érzést
mesél

Pillantásod, lényed
nem enged
szabadulni
biztonságos aranykalitka
mely óv és
megfojt

Pillantásod, lényed
madárrá tesz
szárnyalok végtelen'
alkotok ösztönösen

Önmagam vagyok.

Isten
csak egy arcot akarok
engedd el a másikat
engedj ki aranylakomból
hadd lássam
a rózsaszirmot lehullani
megszáradni
élvezni a hiány
keserű illatát
borsóvá ránduló
gyomorral
nem enni, nem aludni
Megszenvedni
minden bűnért
amit ellened
vétettem
Kiizadni Sziszifusz terhét
Leróni minden
vétket
mi vélt számításból ered

Engedj bocsánatot nyerni
Katarzist átélni
sírni mint egy gyermek
kinek a teher mint száradt rózsaszirom
a válláról lehullott.

Bocsánatod
hiába kérem
Önző voltam
Nem érdemlem.

Isten,
mégis egy arcot akarok
Hadd szálljak fel melléd
Nike szekerére
Hadd érezzem a győzelmet
egy milliomod másodpercre
a végén.