Tavaszi csönd

Orgona illatú csönd,

Ódon, poros szoba,

Halomba gyűlt élet

Elfakult otthona.

Tengermorajban

Nyugvó,

Esőcsepp fátyolba

Burkolózó,

Àlomodó Barcelona

Lehellete szürke,

Lenge

Suhanó ágak,

Üde zöld levelek

Fénye,

Frissen vágott fű

Zsenge

Illatának emléke,

Gyermekkor édes berkei

Megelevenülve

Az út pihenő karján

Némán visszaint'nek,

Visszhangzó távoli

Kacaj,

Lebegő arcok

E pillanatban élnek,

Majd szótlan'

Tovatűnnek,

Átitatva a papírt,

Tinta szinűvé válva,

Ott visszhangzanak

Az örökkévalóságban.