Álmomban
Beköltöztem a szobádba.
Nem vetted észre.
Örültél, hogy látsz,
Nevetésed átzenélte
A tompa lámpa fényét,
Boldog voltam egy pillanatra.
De nem tudtam hazudni neked
Botor módjára bevallottam,
Hogy hol van minden játéknak rejteke
Így elijesztettelek téged.
Butának lenni nem erény
Újra akarom játszani ezt a részt.
Kedvesség, mosoly,
A fontos eseményekre
Idegenként is hivatalos vagyok.
Igazán szerettek
Vagy nem akarjátok, hogy
A családi esemény e pizsama
jelenlétébe
Fulljon bele?
Minden édes bizonytalanságra
Két nap harmata telik
Míg az ijedt szemű
visszaút
Újra
elém áll
Rám
parancsol,
Élesen
tartva
A
tervezett menetirányt.
Hisz
ez saját álomképek sora...
Minden
porszemnyi büszkeség
Térdrekényszerítéséig
A
teljes ego megsemmisüléséig
Az
utolsó könnycsepp kicsordulásától
Felszáradásáig
Tágra
zárt szemekkel
Hadd
könyörögjek neked
Napsütötte
esős valóságban
Úgysem
teszem meg soha
Túl
elemi részéve vált
Arcomnak
a maszk
Éberen,
ha már felkelt a nap
Nem
alázkodom meg
Nem
hagy az álarc
Sem
az agy
Sem
egyetlen tudatos gondolat.
No comments:
Post a Comment