Édes keserűség

Egymás húsába marva
Szeretünk

A frissen tépett sebekbe

Mézes savat cseppentünk

Egymást szükségtelen

Sótömbökként vonszonljuk

Míg a súly alatt végleg

Meg nem semmisülünk

Vakokként érzékeljük a napot

Miközben fékezhetetlen vonatokként

Egymásba robogunk

Minden békésen harmatosnak

Tetsző hajnalon

Szétrombolva mindent

Mi szellőt, mezei virágot

Frissen vágott zöld fű illatot

Erdőnyi boldogságot, jókedvet

Egy kedves szóban tartalmazott

Ujjal nem mutogatva egymásra

Önmagunkat okolva,

De mégis a tudat előtt titkon

A másikat hibáztatva

Tudjuk, hogy Éva

A gyümölcsbe harapó ludas

Oly nagy bűn lenne a kiváncsiság?

Ha rombol és széjjelmar...

Hadd üljön Éva az Édenkert előtt

Fizesse csak meg

A tanulópénzt

Amivel Isten adósa maradt

Hálakönnyeit egy életen keresztül

A kiszáradt tenger medrébe hullatja,

Hogy majd öreg napjai egyikén

Megtépázott vitorlásával elhajózhasson

Saját illúziójának Örökkévalóságába.

Emberek

Esetlenek és csúnyák

Elveszettek, a kényelem

Fertőjében fetrengenek

Lomhán

Azt álmodják éppen,

Tudják

Mire vágynak

Igazán

Mitől lesznek teljesek

Miközben

Egyformán belehalnak

A köd formátlan

Habjaivá válnak

Nevetnek, ha idegesek

Sírnak a boldog perceken

Sírnak akkor is,

Ha nevetni akarnak

Ha nevetni nem tudnak

Álarcnak megfelel

Szépnek látni mindazt

Mi részleteiben

Csúnya és darabos

Finom mozdulatok

Harmonikus színek

Émelyítő ízű hangok

Zavaros arcú

Rút egészet alkotnak

Szétszakadt vonások

Elszenesedettnek látszó

Kékeszöld tekintet

Visszhangba merülő

Délibáb hangok

Széppé, világokon

Uralkodó Istenekké

Formálódnak

Megszülettek.

Excuses

Always finding

A brightly shadowed excuse

For being a coward

and not being honest

with those

who deserve it the most

For not looking directly

in the others' eyes

Not wanting to see their souls

Instead, communicating

in parallel universes

hurting each other

with babbling sounds

For going along the river

while my way would lead

me up the hill

For hating myself

and hurting others

Instead of changing at least

what I already hold in my hands

For complaining that

the sky is not blue enough

Without even looking up

For every word that

is not followed by it's own shadow,

the chance

to become reality

For being profane and sacred

simple and complicated

all at the same time

For hating and loving

For prejudging

then regretting

For all the vanity

simply part of being

Are you there?

Can you hear me?

Would you help my inner universe

become reality, if I asked you?

Keresés II

Rimány hiúságom

Kihűlő lávában úszva

Néha néha csorbul

Bacchus poharát ürítve

Tollpárnára nyugovóra térve

Száz szeretőt

Tíz karral ölelve

Álmatlanul izzadva a sötétben

Élesen a pillanatban élve

Hasító hangon sírva nevetve

A zöldeskék színben

Az utat felfedezve

Minden lélegzetben

Új világra lelve

Vakító napsugárban

Lebegő porszemeket

Figyelve

Az összes szót, egy egész éltet

Egy negyed másodpercbe

Beletömörítve

Önmagamat árnyalva

Végtelenszer ismételve

Szűntelen kereslek.

Without illusions

Loosing my illusions

You are the main reason

For the fear of the wolf

Lying quiet behind his snarl.

If I loose them too,

What would remain of you?

I dreamt you up

Ornamented with God's perfection

What would you be without

All that jewellery

I lent you?

Too weak and coward

To wait for the answer

Cherishing your fragments

My memories

Hiding them from my own consciousness

Until your absence

Reaches the ocean

Becomes a hurricane itself

And I will not be able

To withhold the free words

That will scare you away

For sure

But now here I am

Caressing my inner images

For I am too afraid

Of risking,

Of loosing them for good

I let the words be written

While deeds are only existent

In my visualised universe.

Patterns

Normality

is what makes us secure

even in the unknown

corners of the world,

Patterns

the most honest

unconscious responses,

Changing them

means deepest

twinge

in the substance,

Obedience

the way many of us act

so we can can make

everyone else

prosperous and content,

Rebellion

the reaction of

some of us

who are not afraid

to think things out

to say the words

perceived as mordant

Creation

the action of

few of us

who dare

to show their bare souls

and be prepared

to be thrown

rotten eggs at

to be chewed

and spat out

in disgust.

Echoes

In people's faces

I can hear my voice

Fallen in silence

Few years before

Past echoes of the essence

Future ghosts of the core

Like other and the self

Differently alike

Hand in hand hating

Each other's smile.

Shivers of a mirror

Reflecting the rainbow

Pulling the shadows

In every direction

Of the Sun

Monsters of the light

Angels of the dark

Confined in one frame

That cannot hold

All the contradictions

Sharp as a knife

Shadows fleeing from the night

Outlaws of the light

Toys of the time

Moving like phantasmagorial

marionettes

Not in control

Only seemingly alive.

Keresés

Van egy kis fény

Tiszta a formája

Egyedi színekben csillog

Puszta visszhangja bevilágítja

Az Örökkévalóságot

Mindenki arcába belebámulsz

Színesebbek

Formásabbak

De te makacs vagy

Hiába szebbek

Ők nem a te fényed

Te az aprócska

Enyhén pislákoló

Ibolyaillatú szimfónia-részletet

Keresed.

Dialógus

Hogy döntsem el

mi az, amibe

nem eszeveszettség

egy pillanatba beleszoruló

életnyi időt belefektetni

megkérdezem a Gondviselőt.

Beszélgessünk...

Gondosan felteszem magamban

a kérdéseket

aggályaimat megfogalmazom

mérlegelem őket

a valószinűségszámítás

igen gyakran irányadó

és segít a válaszadásban

De Isten nem(csak) matematikus.

A véletlenek és

véletlenségek mesterét

nem érdekli, hogy minek

mennyi az esélye,

hogy megtörténjen

vagy ne történjen

Ő gurítja a kockát

és Ő az aki

véletlen gondosságból

a saját szerencsszámait dobja.

Isten szerencsszámai.

Akkor most mi legyen? - kérdi.

Akkor most mi legyen? - kérdem.

Megéri, nem éri...

Őrültség – mondja a valószinűségszámítás,

a logikus gondolkodás.

Én nem értek egyet.

Isten eléggé zseniális és alternatív,

hogy kedvelje az

őrült dolgokat.

Miért ne adna ennek egy esélyt?

Most magammal beszélgettem

vagy Istennel?

Mind istenek vagyunk.

A magunk által teremtett világok istenei

akkor még sincs

sem lehetetlen

sem véletlen

Nem eszeveszettség.

Tükörvilág

Belenézett.

Csupa ismeretlen.

Ki az aki félelemmel telt arccal

Visszamosolyog rád?

Te lennél az. Ezt tanították.

Az érzelmeid a saját világod

Bíztonságban addig vagy,

Amíg zárva tartod

A kincses láda ajtaját

De mondd csak

Mi a jó abban,

Ha belülről csodálod a kincseket

Magadra zárt szemekkel panaszkodsz,

Hogy nem lát téged a világ?

Ezt tanították. Ne nyisd ki az ajtót,

Mert megsebeznek.

De akkor csak ülsz a kinccsel tele világodban

Szorongva,

Hogy elutasíthatának, ha kitárnád

A féltve őrzött ládika tartalmát

Jó dolog a félelmektől félni

A védelem álruhájába bújva

Megakadályoznak abban,

Hogy megkaphasd azt,

Ami a tied lehetett volna,

Ha bátran kiállsz

És elordítod magad, hogy

Világ, nem érdekel, ha bántani szándékoztál

Nem félek tőled

Hiába dobálsz rám tojást

Nem árthasz nekem

Túl soká tartottad zárva a kapukat

Elhitetted, hogy védelmezel

Pedig csak kihasználtad

A kishitűség borogatta lustaságot

De a borogatás kiszáradt

Gyere, probálkozz újra

Ezúttal elveszted úgy a csatát,

Mint a háborút magát.

Samara Digbba

Delirium

Music and dance

Soaked with tear-drops and laugh

Bohemian wine

Turning tails

To the unconscious dikes

Silently flooding the mind

At the sight of every tender wave

Escaping honesty

With another sip of

Insubstantial, delirious lie

On the top of the world desperately waiting

For another phantasm to approach

Enjoying

The sight of the mountain

Then leaving

Only a few words are enough

Wishing to extend the seconds

Eternally memorising the lines

The colours and shapes composing

The air, the breathing, the smiles,

Drunk without drinking

Mesmerised by the presence of shadows and lights

Would it be possible to stupefy the feeling?

Gazing at it endlessly without talking or touching?

Moving between worlds tearless yet crying

Lacerating the body

Hiding from the tantalizing thoughts

Of loss and longing

In the corner of an elusive blink of the eye

The truth will find its way out

Of the labyrinth of mind

That was created to hide it

It will hurt you even more

Than it would have done so before

If you had not fled to a more

Comfortable fragment of your soul

Until then, however

The time of the world is yours

You own the mountains

The delusive glances

Everything that is shiny

Seemingly ingenuous

Is yours

It lasts until it hurts

Then you will say enough

To every untrue word

To find the treasure

That is not glittering

Lying inside waiting

For you to knock

On your own souls door

So it can bring you back

To roots of all

To the Beginning.

Mindenki más

Értéktelen

Mint minden-ki más

Élénk szinű

Igaznak tetsző

Hazug vallomás

Telt, érzéki ajkak

Suttogása halkan

Másévá lesz

Minden hizelgően

Csengő szó

Elnémul

Ködös lepelbe burkol

Minden emléket

Nem pótol senki, Mentsvár

Nem pótol senki, Adonisz

Egyszerre szeretni

Mégsem ismerni

Ábrándok árbócán kapaszkodva

Utazni

A világot bejárni

Téged keresve

Nem számít semmi

Üresnek lenni

Mégis megáldva

Alkotni

Szeretve

Nem bírtokolva

Mindent megélni

Bárcsak hallgatnád

E pillantásnyi idővé

Vált vágyódásnyi

Parázst

Mi itt maradt

Mit őrzöl

Szégyentelenül

Bátran

Magaddal hordozod

Egy lehelletnyi pillantásban

Elevenen és élőn

Húsodba tépő hanggal

Mégis csendbe és titokba

Burkolt hamvak

Őrzik hajad színéd

Ajkad vonalát

Szemed sóhaját

A harmat

Elfedi

Ezüst szőnyegbe burkolja

Ígéretet téve,

Hogy láthatod újra

Ha eljött az idő

Elmúlt a fagy

Újra hajába tép

Az ujjad

A nap

Csak ülsz

A hidegben

Bámulod a csodát

Hálásan magadba

Szippantod a víz illatát

Szél velőbe vág

Nap fénnyel és

Árnyékkal megáld

Nem halaszthatod

Tovább a fohászt

Kéred alázattal

Őszinte hanggal

Hadd láthasd újra

Morajlóan hűvös

Tengerkék szemét

Fenyőzőld színét

Türelmesen

Csendben

Minden kivánság

Mi igazán akart

Belsőddé

Sejted részévé vált

Nincs kiút

Szavakká vált minden

Mi lényeg és határ

Elmondod a fohászt

Élvezed a nap élénk kék illatát

Dideregsz a szélben

A naplementében

Csodálod a fényt az

Ablaküvegen

A nem létező

Illúziókkal telített

Képzelt napot

Velencében.

War

Storm

Brewed chaos

Walls shattering

Worlds collapsing

Everything that was

Healthy

Is dying

In the role of

Someone who

Is missing

Day and night

Out of control

Madness outside

Ill-will and disorder

Two cramps sitting

On two sofas

And rotting

Till they will be dust shroud

In the living room

Cramps unable

To talk

Die dumbly

You are not even

Need to be

Sorry for them

For they find

Each other

Beautiful and

Charming

While foetid

And ugly

For the rest

Of the world.

Clarity inside

A dim light

That starts

To grow stronger

Each hour

That feeds

Itself faster

Than any known

Master

Of minds or

Of hearts

Inside and outside

Colliding

While waiting

Chaos creating

Clarity bringing

Moments of brilliance

Relief in the end

The puzzles are equal

Building a tower

A whole new world

While the result

Is a cry

A newborn

In the bare hands of its maker

The inside

The light

The intuition

The recognition

Thankfulness

The ambition

Of light words

In the dark.

Mentsvár és légvárak

Levegős kártyvár

Felépül

Összedől

Mentsvárra ráborul

Minden gerendát

Szükségképp'

Összetör

Légvárak

Kecsegtető

Ígéretes

Megfeneklett

Erős sámsoni

Pillérek

Lehetetlen

Álomba burkolt

Alakok

Eltérítik

Szilánkokká morzsolják

Azt

Mi egésznek

Tünt

Erősnek

Hatott

Minden

Külső szemlélőre

Mégis összedőlt

Idő előtt

Szétfoszlott

Emlékdarabok

Köddel lepve

Kutyák és farkasok

Által szétszedve

Ott hevernek

A hidegben

A mások

Széttört

Keretein pihenve

Nem remegnek

Poros csendben

Eltemetve

Fekszenek

Lidérc álmot látva

Várnak

A következő

Szerteszét

Törendő

Sámsoni pillérekre.

Játszmák

Miért

Nem szeretsz

Istennel sakkozni?

Ő az okosabb?

Örökké kitalál

Egy újabb elemet

Ami mindig lefedetlen

Marad?

Amire nem gondoltál

Kifelejtetted a

Legprecízebbnek hitt

Kivánságból is

E aprócska részletet?

Ugyanaz a minta

Egyformán játsza

Mégis Ő nyer

Nem mulasztja

Ő ad sakkot

Alulmaradsz

A végtelenedik próba

Után is egy a séma

Isten megver

Te meg Sziszifuszt

Játszol

Újra meg újra

Magad

Csalfa reményben

Ringatva

Hogy egyszer

Megváltozik a

Sakktábla állása

Eljátszasz

Pedig tudhatnád

Kisegér vagy

A labirintusában

Így nem tanácsos

Istennel sportot űzni

Sok jót nem várhatsz

Ő a furfangosabb

Mindig leckét tanít

Jobb ha elfogadod

Abbahagyod

Magad mással lefoglalod

Mielőtt az ostorszíjjak

Egyre jobban bedúrvulnak

Mielőtt igazán fájdalmasan hatnak

Erősebb leckéket kapsz

Drágább tanulópénzt fizetsz

Amit már magad el nem viselsz

Amihez segítség kell

Akkor ismét hozzáfordulsz

Tőle kaptad

Tőle kérsz újra

Őrűlt vagy

Hagyd abba

Mielőtt újra ott állsz

Az ajtaja előtt

Kopogtatva

Hálás leszel

Önmagadnak

Megveregeted

A saját vállad

És azt mondod

Nem sakkozok Veled, Isten

Te vagy az okosabb.

Kìsèrtet vadàszat

könnyes boldogsàg
itt jövök 
ölellek

àtfoglak
magammal hordozlak
tèged kutatlak
Illùziòm, Adonisz
nem vagy itt
szeretnèlek
csòkolnàlak
ha tudnàd
ha èrthetnèd
mit regèlek
nem kèrted
felfogtam
mègis tèged'
kereslek
Hideg köveken
csattogò lèptek között
ott làtlak
ott hallak
bàrsonyos ajkadat
nem pòtolja màs
nem èrted
nem èrem
nem èrdekel
nem feledem
nem akarom
nem tudom
nem tudlak
kitörölni
nem szeretnèm
ùgy szeretnèm
kèsz mondatok
fèl mondatok
nem fedezik
az elfojtott
melegsèget
ami ott èl
legbelül
csendben
ès àlarcban
Velencèben
Tèged kutatva
lèpteid nyomàban
bàrcsak èrtenèd
visszhangod melege
közel hoz
tàvol tart
ismeretlen
ès egyetlen
nem engedlek
nem tehetem.

Álomra várva

Szempilla nem remeg

Cikázó gondolat rengeteg

Tivornyázik a szemhéjadon

Makacsul ellepik ágyadat

Lágyan betakar

Minden gondolat

Komótosan belédül

Belebújik minden sejtbe

Felélénkíti észlelésed

Nem enged megpihenni

Csak teker, pörög

Míg kiötlöd

Mi az mit sugallni akar

A lélek, az agy

A percek lomhán

Céltalanul vánszorognak

Meg-megállnak nézelődni

Te meg ingerülten

Terelnéd őket el innen

Hogy nyugovóra térhess

Néhány órára

Gonoszul

Amikor pirkad

Hírtelen' eltünnek

Hogy ne panaszkodhass

Hogy nem hagytak

Egy békés órát

Az álmoknak

Elalszol,megpihennél

Éppen

Óra csörög

Nap indul

Sikítva nevetnek az elmulasztott

Órák

A soha vissza nem térő

Percek.

Adonis missing

The lips

Perfect lines of silky breaths

The eyes

The eternal blue of the morose sky

The evergreen of the proud pines

The hair

Lightly bright

The skin

Luscious and soft

Every part of him

A visualised camouflage

Perfected by the absence

Of a non-existent

Imprint

In an illusory mind

Should you see him

Somewhere hidden

Tell him to look

For the signs

In the hope that

He changes his mind

That he would want to find

His way to the place

With more adventures

And surprises

Than promised

On the delirious night.

Asking for forgiveness

For being a coward

For not answering

For not wanting

To see you again

For easily avoiding

Everything that's tender

In order to protect

My creativity

And myself

Your way of deconstructing

Me

Into loose parts of

Anger, jealousy and weakness

Anxiety and mindlessness

My suffocative way of

Trying to control you

Not giving you space and air

Caging the wild horse

While all it needs is

Freedom and adventure

Are the transparent arguments

For leaving pieces

Floating in the air

Maintaining illusions

Sweet memories and

Passion

Perceiving reality soothing

With thousands of unsaid words

The true reason, however

Is the fear

That I feel

If I see you

Again

I will not be able to restrain myself

I will dissolve in you

Again and again

Creating chaos out of pureness

Hatred, obscurity and anguish

So here I am

Asking for your forgiveness

For being a coward

For not answering

For not wanting

To see you again

For easily avoiding

Everything that's tender

In order to protect

Your freedom

And yourself.

Egoizmus

Egoizmus minden sejtben

Egoizmus minden sebben

Önzőséggel eltelt szellem

Rombol, megront

Minden tervet

Nem láthatod

Nem mutatja

Mégis érzed

Mint fakasztja

Sírásra a legszebb lelket

Hiába már

Minden elment

Őrjöngve visító csendben

Élni

Egoizmust kedvességgé

Világos kék szeretetté

Varázsolni

Ha lehetne

Nem itt ülnék

Nem ezt írnám

Nem én lennék

Nem sajnálnám

Színes álmok

Távoliak

Melegséggel

Átitatott

Vászonra kent

Bennem élő

Örökké

Megmaradó

Harmonikus

Emlékfoltok.

Contradictory nature

Disillusionment

I

Construing the sunshine
Into the candle-light
Seeing signs
That are not more
Than facts
Of an unimpassioned
Substantiveness
See him walking
Passing by
While he is
Half a world away
Unaware of what you do
Of who you are
Every whit of any
Emitted line
Becomes a vast attempt
In a never seen
And completely forgotten
Limbo Night.

II

Optimism says
Nevertheless
The constant wish
The improbable probability
Of seeing his face again
Is a way
That turns its back
On the Limbo
And on the eternal
Disillusionment.

Pillanatok

Írni kéne

Megpihenni

A harmatos fűben

Ülni

Várni

Lélegezni

Látni

Ahogy a fény

Átszínezi

A levegő
Átitatja

A harmat

Ráleheli

Ajkát

A pillanatra

Rímbe csalogatni

Színes illattal

Átölelni

A másodpercet

Az órát

Az eltöltött

Fél éjszakát

Holdra bámulva

Képzeletben

Vastag, sötét

Ajtók mögött

Mélyen

Rágondolni

Az apró lángra

Mely a lelket

Világítja

Fényesebben

Minden napnál.

Hálát érezni

A percért

A váratlan

Örömökért

Elengedni

Az ábrándot

Lélekkel látni

A világot

Érzésekkel

Átitatni

Melegíteni

A szerte

Széjjel fagyott

Realista

Valóságot.