Emberek

Esetlenek és csúnyák

Elveszettek, a kényelem

Fertőjében fetrengenek

Lomhán

Azt álmodják éppen,

Tudják

Mire vágynak

Igazán

Mitől lesznek teljesek

Miközben

Egyformán belehalnak

A köd formátlan

Habjaivá válnak

Nevetnek, ha idegesek

Sírnak a boldog perceken

Sírnak akkor is,

Ha nevetni akarnak

Ha nevetni nem tudnak

Álarcnak megfelel

Szépnek látni mindazt

Mi részleteiben

Csúnya és darabos

Finom mozdulatok

Harmonikus színek

Émelyítő ízű hangok

Zavaros arcú

Rút egészet alkotnak

Szétszakadt vonások

Elszenesedettnek látszó

Kékeszöld tekintet

Visszhangba merülő

Délibáb hangok

Széppé, világokon

Uralkodó Istenekké

Formálódnak

Megszülettek.