Tükörvilág

Belenézett.

Csupa ismeretlen.

Ki az aki félelemmel telt arccal

Visszamosolyog rád?

Te lennél az. Ezt tanították.

Az érzelmeid a saját világod

Bíztonságban addig vagy,

Amíg zárva tartod

A kincses láda ajtaját

De mondd csak

Mi a jó abban,

Ha belülről csodálod a kincseket

Magadra zárt szemekkel panaszkodsz,

Hogy nem lát téged a világ?

Ezt tanították. Ne nyisd ki az ajtót,

Mert megsebeznek.

De akkor csak ülsz a kinccsel tele világodban

Szorongva,

Hogy elutasíthatának, ha kitárnád

A féltve őrzött ládika tartalmát

Jó dolog a félelmektől félni

A védelem álruhájába bújva

Megakadályoznak abban,

Hogy megkaphasd azt,

Ami a tied lehetett volna,

Ha bátran kiállsz

És elordítod magad, hogy

Világ, nem érdekel, ha bántani szándékoztál

Nem félek tőled

Hiába dobálsz rám tojást

Nem árthasz nekem

Túl soká tartottad zárva a kapukat

Elhitetted, hogy védelmezel

Pedig csak kihasználtad

A kishitűség borogatta lustaságot

De a borogatás kiszáradt

Gyere, probálkozz újra

Ezúttal elveszted úgy a csatát,

Mint a háborút magát.

Samara Digbba