Dialógus

Hogy döntsem el

mi az, amibe

nem eszeveszettség

egy pillanatba beleszoruló

életnyi időt belefektetni

megkérdezem a Gondviselőt.

Beszélgessünk...

Gondosan felteszem magamban

a kérdéseket

aggályaimat megfogalmazom

mérlegelem őket

a valószinűségszámítás

igen gyakran irányadó

és segít a válaszadásban

De Isten nem(csak) matematikus.

A véletlenek és

véletlenségek mesterét

nem érdekli, hogy minek

mennyi az esélye,

hogy megtörténjen

vagy ne történjen

Ő gurítja a kockát

és Ő az aki

véletlen gondosságból

a saját szerencsszámait dobja.

Isten szerencsszámai.

Akkor most mi legyen? - kérdi.

Akkor most mi legyen? - kérdem.

Megéri, nem éri...

Őrültség – mondja a valószinűségszámítás,

a logikus gondolkodás.

Én nem értek egyet.

Isten eléggé zseniális és alternatív,

hogy kedvelje az

őrült dolgokat.

Miért ne adna ennek egy esélyt?

Most magammal beszélgettem

vagy Istennel?

Mind istenek vagyunk.

A magunk által teremtett világok istenei

akkor még sincs

sem lehetetlen

sem véletlen

Nem eszeveszettség.