Stats

Monday, 25 March 2013

Frusztráció



árnyékos árnyalat
fikarcnyi gondolat
eret feszít
lüktetve dúl-fúl
elnémúl vagy gőzelmet arat

csitítod, nem hallgat
koponyát kopogtat
a kis makacs
bömbölve ráncigálja
a karodat, válladat
belenyúl a szemgolyódba
kérdőjelt vés bele
majd hahotázva hátat fordít
és faképnél hagy

jelen vagy a fejedben
halántékod kopoltyút formál
szemhéjad rebeg hosszasan
tiltakozol hősiesen

Te, középszerü öröm és harag, te...

Minden mi langyos vagy enyhén
avas
havas
savas
megveted, száműzöd,
egy lassú pillantás
csendben ülve az agykérgen ott fetrengsz és sikítasz

dehát...
mondd, minek?

Monday, 24 September 2012

Who is "I"?

I am the path that
Lies behind
The one that keeps me
Wide alive
I am all the men
I have ever loved
I am the eyes
The nose
The lips
The skin
I am their touches
I am their pain
They are my mind
I am their thoughts that
Conjure the oases
In the deserts of
The obscure universe
I am my friends' hearts
Their tears
Their genuine smile
I am my company
Eternally
I am the pebbles
I am the rock
Which I stumble
Upon most
Frequently
I am the converted
Image in the mirror
Its smile is my cry
My frown is
Its hidden laugh
All the past is
Part of the cell
That will become
Beautifully alive
I am the road that lies behind
I am the road that lies ahead
Regret-free eyes
Clarity
Entirety
I am Buddha's laughs.

Saturday, 25 August 2012

Seed, sprout, smile: Have you seen the miracle in a falling raindrop?

Nightfall. Barcelona is covered in rain and rosy lights. The miracle is becoming reality in a raindrop on Montjüic, at the Miramar lookout. Along with a distant Agbar Tower and a lonely Sagrada Família on the West, the sea is laughing at you with its roaring voice from under a rare fog blanket. Magic. Full moon is climbing on the deep blue sky. The blazing traveller of the night - how similar we are. Satellites of our own worlds... rising and falling.
 
Spring morning. Dancing sunbeams on the light green tree leefs are blinding your eyes for a second.

I wish I were able to see the miracles day by day...Why are they not enough to make us perceive the beauty and feel that moment of smiling silence inside? As if we were bound to want 'more'. Once we are accustomed to the beautiful and the precious, the diamonds turn into worthless stones and sand. How to stay aware of and sharply within the moment and not take things for granted? Appreciate the gift of someone's love, a plate of delicious food with fresh herbs and the fragrance of Jasmin while running. The happiness in a friend's eyes and the priceless tears of laughter you share. They will never come back.


Live them, Traveller, as if they were your last ones. Be patient and understand that others have their needs too. Do not try to hurry things up, for precisely in that instant you make them go wrong.

And don't forget to smile. For every smile you send out into the universe rewards you with three others. :)

Wednesday, 4 July 2012

Vad-ász


Saját súlyuk alatt
Süllyedő falak,
Láncra vert valóságot teremt
Egy villanó gondolat,
Démonod vadásszá formálja a vadat,
Szabadsága iszappá málik,
A semmiben visszhangzik
Minden acélos akarat,
Törmelékké vált sziklák
Szilánkjai borítják tested
Nincstelenül kongó vázát,
A kék, az ég, vonóhúrként borzolja
Bőrödnek selymesen maradt darabját,
Csillámok tükrözik
A vad torzított ál-arcát,
Az érvelés hasztalan
Ösztönei sikítanak
Konoksága
Meg nem szünik
Vaddá vált a vadász,
Vadásszá vált a vad.

Wednesday, 23 May 2012

Mirror


Mirror in your hands,
They smell like Easter morning,
The magic of a sleepy smile,
Reflections,
Shadows of our lives,
Dark lines around,
True lights in the eyes,
Fear of a Blackbird,
Caged freedom of his heart,
'You should not be afraid,
You have your liberty,
No one takes your life away'
Crying scars,
The deepest secrets
Painted on the skin,
No need to lie.
Karma,
You should not remove
My mirror
I need to see the face,
Face selfishness,
Destruct the walls I designed,
The boundaries
That need to be
Trespassed.
Gratitude,
Resentfulness,
Emotional cavalcade,
Golden bags
Of growth,
Conscious annihilation
Of loads that need to be
Left behind.
The bird is in the air,
He is flying high,
If he could smile
His smile would
Conquer the skies.
With light in his eyes,
He owns the world,
He left everything behind.

Sunday, 20 May 2012

Stare


A blink.

Points on the floor,
Patterns of the carpet
Blurring
In the gaze,
In the hazel eyes
A privately-held
Empty universe
Waiting for the will
To re-invite
The colours,
The wild flowers,
The lost breezy smile.

A blink.


An hour.



A day.




Alone
Embracing
My foe
My friend
The endless time





A blink.






Wednesday, 25 April 2012

Tavaszi csönd


Orgona illatú csönd,
Ódon, poros szoba,
Halomba gyűlt élet
Elfakult otthona.

Tengermorajban
Nyugvó,
Esőcsepp fátyolba
Burkolózó,
Àlomodó Barcelona
Lehellete szürke,
Lenge
Suhanó ágak,
Üde zöld levelek
Fénye,
Frissen vágott fű
Zsenge
Illatának emléke,
Gyermekkor édes berkei
Megelevenülve
Az út pihenő karján
Némán visszaint'nek,
Visszhangzó távoli
Kacaj,
Lebegő arcok
E pillanatban élnek,
Majd szótlan'
Tovatűnnek,
Átitatva a papírt,
Tinta szinűvé válva,
Ott visszhangzanak
Az örökkévalóságban.

Tuesday, 17 April 2012

Dada vers


Hazátlan,
Menj haza!
Hol van az
Otthona?
Mindenhol,
Nincs sehol,
Ott hol a
Számok
Álommá
Gyúródnak,
Unalmas
Halfalat,
Oly fontos
Gondolat,
Mit takar?
Mit akar?
Elfed és
Otthont ad,
Számot vet,
Szétzilál,
Kiűz
Meg mégsem vet,
Hírtelen
Összetőr,
Porcelán,
Kristály lap
Szemedben
Könnyes nap,
Meginnád,
Átadnád
Minden halk
Fájdalmad
Egy éber,
De mámoros
Pillanat kedvéért,
Szomorkás éned
Erőtlen akarat
Rád terül,
Nincs kérdés,
Nincs akarat
Csak egy tiszta kis
Gondolat,
Önmagad,
Egymagad,
Nincs senki,
Nincs semmi,
Minden csak
Tiszta fény
Árnyalat,
Sugallat,
Hatalom
Csúcshalál,
Életkedv,
Álomvár,
Álmorál,
Egy pohár
Whiskyben
Szél szárnyán
Méltatlan,
Esztelen,
Messze száll,
Engedd el,
Hadd menjen,
Túl késő
Letünt már.

Monday, 9 April 2012

Bolyongás után


Alkohol a függőnek
Szél a szőlőnek
Napfény a sötét pillanatoknak
Eső a friss magvaknak
Mosoly a szomorúságnak
Bíztatás a reményvesztettnek
Kék az égnek
Szín a szűz vászonnak
Hang a zenének
Szavak az írónak
Rész a mindennek
Őszinte válasz a kérdésnek
Fáklya, mi
El nem alszik
A szélben
Az éjben
Fény, fény,
Fényesség
Ez vagy.

Thursday, 5 April 2012

Labyrinth


Sadness in your eyes,
In every move of
Your lips and
Distancing arms,
Teardrops stuck
In the past,
In a time,
When you knew,
What it meant to cry,
Unconsciously
Saying goodbye
Even before
The road starts,
The shadowed maze,
The bloody wound,
Abandoned many times,
Proves to be
Too dirty,
Too dark
Again,
Not worth a try,
You are all sunshine,
All light
No one could blame you
For leaving
The shadowed maze behind
Covered with filth,
With decaying
Black clouds,
It will never be all light,
It will never be all white,
Motivation enough
To leave the labyrinth
Behind.

Monday, 26 March 2012

Csillanás


Hófehér sirályok
A sötétkék ég alatt
Szabadon szárnyalnak
Csapongva rád várnak
Táncot jár a hajnal
Ébredésre vár a kék
Szerelmet köpköd
Ruhádra az éj
Világot kíván szemed
Színe halvány
Virágra bomlik
Szerda éjszakán
Rád nevet
Megpihen
Minden oly
Hírtelen
Történik
E márciusi
Fakóra szétpárlott
Éjjelen
Harmatot, kedveset
Rád terít, elringat
Minden rezgése
Megnyugtat
Az esős mézízű lehelet
Magával ragad
Vergődve feloldódsz
Lényében
Önkéntelen'
A reggeli napsugár melegén
Kényszerűl megpihensz
Végleg elvesztél
A fény leplén
Szétcsillansz
Szó nélkül
Csendesen.

Sunday, 25 March 2012

A lifelong moment


Present all over the universe,
Eternal prisoner of the infinity,
Owning the world for a serene moment,
For the rest of the lifetime
Lost in its well-known stability,
Perceiving the hours
As they slowly pass by,
Capturing them in a instant
That has never been mine,
Visualising the fire
That burns me,
As if it was real,
Destroying the world,
The colourful Phoenix,
Eyes and feathers
Crying in the flames,
Culminating in a second
Of eternal peace,
The ashes of its being,
The evaporated tears
Revived it once again,
So that it can fly into the Sun,
It can become the heat and the light
At the zenith of its life.

Thursday, 15 March 2012

Gone


I eradicated it freely
It is not black
It is not white
Now all is just empty
The echoes are blind
It left disappointment
It left sadness
Behind
It took the colours
It took the smiles
There is no shape
Without the lines
It devoured my words
It devoured my voice
I became deaf
I became mute
The inner voice
Let me down
It let the light go out
Of the eyes.

Tuesday, 13 March 2012

The Monster and the Indifference


Afraid of your hatred
You gave the Monster
Pretentious indifference
Greater than vanity
Or childish curiosity
Her ugliness did not scare you off
It made you indifferent
The hairy mosaics of her face
Became air in your eyes
About her distorted figure
You could not care less
You made it transparent
With a single heartbeat
With an intense glance
She cut her heart out
To clean and then revive it
While you were standing there uninterested
Looking into the translucency of the air
Burning without smoke
The immaterial essence annihilated
Captured in the infiniteness
Of the impassive universe
Until the light irrevocably went out
Of the Monster's eyes.

Saturday, 10 March 2012

Words


Thoughts
Flow into
Words.
Almighty.
They reflect
Themselves
In the Universe.
They create
Worlds.
Thoughts are
Hazardous.
I am afraid
Of the Words.

Thursday, 8 March 2012

Letting go II


After an eternal sleepless night
Morose faces
On the road
Burying themselves
In the moor of
Their blind hearts.

The early morning brings
Brilliant shivers in the air
The open blue sky
Showing its smile
Red, orange, yellow, brown
Painting rainbow colours
On your tired eyelids
Making you fly high'
Breathing in the short
Moments of sunshine
Warming you from the inside
Overwhelming every echo
Strengthening you,
Preparing you
To let go of
Your fears
Take a deep dive
You are now free of the illusions

You are alive.

Wednesday, 7 March 2012

Bizonytalanság


Nevezzelek
Gyávaságnak,
Reális gondolkodásnak,
Árnyvilágnak,
Önvédelmi pajzsnak,
Makacsságnak,
Birtoklási vágynak?
Szakadék vagy boltíves híd
Hol a határ?
Van-e határ?
A megérzések és a legőszíntébb
vágyak árnyalatai között.
Álomvilág vagy sugallat
Hadd döntsem el!
Ésszel vagy lélekkel?
Tudatos leplen
Érzéseken
Hová utazol vándor?
A csendes fény fele
vagy a képzelgés
Mámoros mezejére?
Hogy döntsem el,
Ha a belső hang
Síri csöndbe burkolózva
Dadául beszél?
Ha megteszem, ha nem teszem
Kockát vetek mindképpen
Féltve őrzött illúziót
Vagy mélyre ágyazódott félelmeket.
Meddig odázzam még őket?
Amíg a tudat hatalma
Teljes köddé morzsolja mindazt,
Ami az isteni szikrából
A kincstárban rejtve maradt?

Tuesday, 6 March 2012

Álom


Álmomban
Beköltöztem a szobádba.
Nem vetted észre.
Örültél, hogy látsz,
Nevetésed átzenélte
A tompa lámpa fényét,
Boldog voltam egy pillanatra.

De nem tudtam hazudni neked
Botor módjára bevallottam,
Hogy hol van minden játéknak rejteke
Így elijesztettelek téged.
Butának lenni nem erény
Újra akarom játszani ezt a részt.

Kedvesség, mosoly,
A fontos eseményekre
Idegenként is hivatalos vagyok.
Igazán szerettek
Vagy nem akarjátok, hogy
A családi esemény e pizsama jelenlétébe
Fulljon bele?

Minden édes bizonytalanságra
Két nap harmata telik
Míg az ijedt szemű visszaút
Újra elém áll
Rám parancsol,
Élesen tartva
A tervezett menetirányt.

Hisz ez saját álomképek sora...
Minden porszemnyi büszkeség
Térdrekényszerítéséig
A teljes ego megsemmisüléséig
Az utolsó könnycsepp kicsordulásától
Felszáradásáig
Tágra zárt szemekkel
Hadd könyörögjek neked
Napsütötte esős valóságban
Úgysem teszem meg soha
Túl elemi részéve vált
Arcomnak a maszk
Éberen, ha már felkelt a nap
Nem alázkodom meg
Nem hagy az álarc
Sem az agy
Sem egyetlen tudatos gondolat.

Monday, 5 March 2012

Dunce's cap


Glowing eyes
Already covering her
With black shroud.

Poor child, they think,
Exposing herself
Wearing her heart
On her sleeve
She should have learnt it by now
Honesty has a unique price
It transforms you into
The object of derision
On every occasion.

Curious light in her eyes
Glittering like tiny diamonds
Repelling the squared darkness
For it is unable to leave
the strangling reality behind.

The illusion of colours
Is the echo of the light
She can look behind the shadows
That keeps her alive.

The pain of the squared blackness
Pierces its fingers
Deep into her purulent wound
Pushing her close to breaking down
Trying her again and again.

Doubt eating part of the soul
Its teeth have grown too sharp
The wound might not heal so fast.

Finding the hardly existent
Inner path
Leading her along
Pusillanimity, devils, temptations
The precarious milestones
Of her own life
Forcing her to practice
And remain defiant
Living with the gloving eyes
Always watching her,
Ready to stab her in the back.

What they are ignorant of, however,
Is the shield of the soldier
No matter how hard they try
The weapons of the world
Are unable to hurt her
To perforate the armour
To reach the core of
Her heart.

Saturday, 3 March 2012

Changeling


I let you float
Away from me
So you can be the air,
The warm wind
Stroking everyone's faces
With a gentle eternal smile
I let you sail
Away from me
On a teardrop river
Flowing from past lives
Towards nonexistent harbours
Of illusions and angst
I let you fade away
After the fountain of the soul
Had dried up
God in one moment
Then thrown back to the ragged
Surface of sensations
The almighty mind in charge
Replaced by the vulnerability
Of the invisible layers of the heart
Flying high'
Sensing every movement of pleasure
With sharp eagle eyes
Diving deep'
Waves clashing above the head
Strong walls of the mind breaking down
Like a house of cards
The straight reality of physical forms
Dissolving in illogical perception
Of the frenzied imagination
In a Stranger's eyes.

Wednesday, 29 February 2012

Édes keserűség


Egymás húsába marva
Szeretünk
A frissen tépett sebekbe
Mézes savat cseppentünk
Egymást szükségtelen
Sótömbökként vonszonljuk
Míg a súly alatt végleg
Meg nem semmisülünk
Vakokként érzékeljük a napot
Miközben fékezhetetlen vonatokként
Egymásba robogunk
Minden békésen harmatosnak
Tetsző hajnalon
Szétrombolva mindent
Mi szellőt, mezei virágot
Frissen vágott zöld fű illatot
Erdőnyi boldogságot, jókedvet
Egy kedves szóban tartalmazott
Ujjal nem mutogatva egymásra
Önmagunkat okolva,
De mégis a tudat előtt titkon
A másikat hibáztatva
Tudjuk, hogy Éva
A gyümölcsbe harapó ludas
Oly nagy bűn lenne a kiváncsiság?
Ha rombol és széjjelmar...
Hadd üljön Éva az Édenkert előtt
Fizesse csak meg
A tanulópénzt
Amivel Isten adósa maradt
Hálakönnyeit egy életen keresztül
A kiszáradt tenger medrébe hullatja,
Hogy majd öreg napjai egyikén
Megtépázott vitorlásával elhajózhasson
Saját illúziójának Örökkévalóságába.

Tuesday, 28 February 2012

Emberek



Esetlenek és csúnyák
Elveszettek, a kényelem
Fertőjében fetrengenek
Lomhán
Azt álmodják éppen,
Tudják
Mire vágynak
Igazán
Mitől lesznek teljesek
Miközben
Egyformán belehalnak
A köd formátlan
Habjaivá válnak
Nevetnek, ha idegesek
Sírnak a boldog perceken
Sírnak akkor is,
Ha nevetni akarnak
Ha nevetni nem tudnak
Álarcnak megfelel

Szépnek látni mindazt
Mi részleteiben
Csúnya és darabos
Finom mozdulatok
Harmonikus színek
Émelyítő ízű hangok
Zavaros arcú
Rút egészet alkotnak
Szétszakadt vonások
Elszenesedettnek látszó
Kékeszöld tekintet
Visszhangba merülő
Délibáb hangok
Széppé, világokon
Uralkodó Istenekké
Formálódnak
Megszülettek.

Excuses


Always finding
A brightly shadowed excuse
For being a coward
and not being honest
with those
who deserve it the most
For not looking directly
in the others' eyes
Not wanting to see their souls
Instead, communicating
in parallel universes
hurting each other
with babbling sounds
For going along the river
while my way would lead
me up the hill
For hating myself
and hurting others
Instead of changing at least
what I already hold in my hands
For complaining that
the sky is not blue enough
Without even looking up
For every word that
is not followed by it's own shadow,
the chance
to become reality
For being profane and sacred
simple and complicated
all at the same time
For hating and loving
For prejudging
then regretting
For all the vanity
simply part of being

Are you there?
Can you hear me?
Would you help my inner universe
become reality, if I asked you?

Saturday, 25 February 2012

Keresés II


Rimány hiúságom
Kihűlő lávában úszva
Néha néha csorbul
Bacchus poharát ürítve
Tollpárnára nyugovóra térve
Száz szeretőt
Tíz karral ölelve
Álmatlanul izzadva a sötétben
Élesen a pillanatban élve
Hasító hangon sírva nevetve
A zöldeskék színben
Az utat felfedezve
Minden lélegzetben
Új világra lelve
Vakító napsugárban
Lebegő porszemeket
Figyelve
Az összes szót, egy egész éltet
Egy negyed másodpercbe
Beletömörítve
Önmagamat árnyalva
Végtelenszer ismételve
Szűntelen kereslek.

Friday, 24 February 2012

Without illusions


Loosing my illusions
You are the main reason
For the fear of the wolf
Lying quiet behind his snarl.
If I loose them too,
What would remain of you?
I dreamt you up
Ornamented with God's perfection
What would you be without
All that jewellery
I lent you?
Too weak and coward
To wait for the answer
Cherishing your fragments
My memories
Hiding them from my own consciousness
Until your absence
Reaches the ocean
Becomes a hurricane itself
And I will not be able
To withhold the free words
That will scare you away
For sure
But now here I am
Caressing my inner images
For I am too afraid
Of risking,
Of loosing them for good
I let the words be written
While deeds are only existent
In my visualised universe.

Patterns


Normality
is what makes us secure
even in the unknown
corners of the world,
Patterns
the most honest
unconscious responses,
Changing them
means deepest
twinge
in the substance,
Obedience
the way many of us act
so we can can make
everyone else
prosperous and content,
Rebellion
the reaction of
some of us
who are not afraid
to think things out
to say the words
perceived as mordant
Creation
the action of
few of us
who dare
to show their bare souls
and be prepared
to be thrown
rotten eggs at
to be chewed
and spat out
in disgust.

Wednesday, 22 February 2012

Echoes


In people's faces
I can hear my voice
Fallen in silence
Few years before
Past echoes of the essence
Future ghosts of the core
Like other and the self
Differently alike
Hand in hand hating
Each other's smile.

Shivers of a mirror
Reflecting the rainbow
Pulling the shadows
In every direction
Of the Sun
Monsters of the light
Angels of the dark
Confined in one frame
That cannot hold
All the contradictions
Sharp as a knife
Shadows fleeing from the night
Outlaws of the light
Toys of the time
Moving like phantasmagorial
marionettes
Not in control
Only seemingly alive.

Tuesday, 21 February 2012

Keresés


Van egy kis fény
Tiszta a formája
Egyedi színekben csillog
Puszta visszhangja bevilágítja
Az Örökkévalóságot

Mindenki arcába belebámulsz
Színesebbek
Formásabbak
De te makacs vagy
Hiába szebbek
Ők nem a te fényed
Te az aprócska
Enyhén pislákoló
Ibolyaillatú szimfónia-részletet
Keresed.

Monday, 20 February 2012

Dialógus


Hogy döntsem el
mi az, amibe
nem eszeveszettség
egy pillanatba beleszoruló
életnyi időt belefektetni
megkérdezem a Gondviselőt.
Beszélgessünk...
Gondosan felteszem magamban
a kérdéseket
aggályaimat megfogalmazom
mérlegelem őket
a valószinűségszámítás
igen gyakran irányadó
és segít a válaszadásban
De Isten nem(csak) matematikus.
A véletlenek és
véletlenségek mesterét
nem érdekli, hogy minek
mennyi az esélye,
hogy megtörténjen
vagy ne történjen
Ő gurítja a kockát
és Ő az aki
véletlen gondosságból
a saját szerencsszámait dobja.
Isten szerencsszámai.
Akkor most mi legyen? - kérdi.
Akkor most mi legyen? - kérdem.
Megéri, nem éri...
Őrültség – mondja a valószinűségszámítás,
a logikus gondolkodás.
Én nem értek egyet.
Isten eléggé zseniális és alternatív,
hogy kedvelje az
őrült dolgokat.
Miért ne adna ennek egy esélyt?
Most magammal beszélgettem
vagy Istennel?
Mind istenek vagyunk.
A magunk által teremtett világok istenei
akkor még sincs
sem lehetetlen
sem véletlen
Nem eszeveszettség.

Sunday, 19 February 2012

Tükörvilág


Belenézett.

Csupa ismeretlen.
Ki az aki félelemmel telt arccal
Visszamosolyog rád?
Te lennél az. Ezt tanították.
Az érzelmeid a saját világod
Bíztonságban addig vagy,
Amíg zárva tartod
A kincses láda ajtaját
De mondd csak
Mi a jó abban,
Ha belülről csodálod a kincseket
Magadra zárt szemekkel panaszkodsz,
Hogy nem lát téged a világ?
Ezt tanították. Ne nyisd ki az ajtót,
Mert megsebeznek.
De akkor csak ülsz a kinccsel tele világodban
Szorongva,
Hogy elutasíthatának, ha kitárnád
A féltve őrzött ládika tartalmát

Jó dolog a félelmektől félni
A védelem álruhájába bújva
Megakadályoznak abban,
Hogy megkaphasd azt,
Ami a tied lehetett volna,
Ha bátran kiállsz
És elordítod magad, hogy
Világ, nem érdekel, ha bántani szándékoztál
Nem félek tőled
Hiába dobálsz rám tojást
Nem árthasz nekem
Túl soká tartottad zárva a kapukat
Elhitetted, hogy védelmezel
Pedig csak kihasználtad
A kishitűség borogatta lustaságot
De a borogatás kiszáradt
Gyere, probálkozz újra
Ezúttal elveszted úgy a csatát,
Mint a háborút magát.


Samara Digbba

Thursday, 16 February 2012

Delirium


Music and dance
Soaked with tear-drops and laugh
Bohemian wine
Turning tails
To the unconscious dikes
Silently flooding the mind
At the sight of every tender wave
Escaping honesty
With another sip of
Insubstantial, delirious lie

On the top of the world desperately waiting
For another phantasm to approach
Enjoying
The sight of the mountain
Then leaving
Only a few words are enough
Wishing to extend the seconds
Eternally memorising the lines
The colours and shapes composing
The air, the breathing, the smiles,
Drunk without drinking
Mesmerised by the presence of shadows and lights
Would it be possible to stupefy the feeling?
Gazing at it endlessly without talking or touching?
Moving between worlds tearless yet crying
Lacerating the body
Hiding from the tantalizing thoughts
Of loss and longing
In the corner of an elusive blink of the eye

The truth will find its way out
Of the labyrinth of mind
That was created to hide it
It will hurt you even more
Than it would have done so before
If you had not fled to a more
Comfortable fragment of your soul
Until then, however
The time of the world is yours
You own the mountains
The delusive glances
Everything that is shiny
Seemingly ingenuous
Is yours
It lasts until it hurts
Then you will say enough
To every untrue word
To find the treasure
That is not glittering
Lying inside waiting
For you to knock
On your own souls door
So it can bring you back
To roots of all
To the Beginning.

Wednesday, 15 February 2012

Mindenki más


Értéktelen
Mint minden-ki más
Élénk szinű
Igaznak tetsző
Hazug vallomás
Telt, érzéki ajkak
Suttogása halkan
Másévá lesz
Minden hizelgően
Csengő szó
Elnémul
Ködös lepelbe burkol
Minden emléket

Nem pótol senki, Mentsvár
Nem pótol senki, Adonisz
Egyszerre szeretni
Mégsem ismerni
Ábrándok árbócán kapaszkodva
Utazni
A világot bejárni
Téged keresve
Nem számít semmi

Üresnek lenni
Mégis megáldva
Alkotni
Szeretve
Nem bírtokolva
Mindent megélni

Bárcsak hallgatnád
E pillantásnyi idővé
Vált vágyódásnyi
Parázst
Mi itt maradt
Mit őrzöl
Szégyentelenül
Bátran
Magaddal hordozod
Egy lehelletnyi pillantásban
Elevenen és élőn
Húsodba tépő hanggal
Mégis csendbe és titokba
Burkolt hamvak
Őrzik hajad színéd
Ajkad vonalát
Szemed sóhaját
A harmat
Elfedi
Ezüst szőnyegbe burkolja
Ígéretet téve,
Hogy láthatod újra
Ha eljött az idő
Elmúlt a fagy
Újra hajába tép
Az ujjad
A nap

Csak ülsz
A hidegben
Bámulod a csodát
Hálásan magadba
Szippantod a víz illatát
Szél velőbe vág
Nap fénnyel és
Árnyékkal megáld
Nem halaszthatod
Tovább a fohászt
Kéred alázattal
Őszinte hanggal
Hadd láthasd újra
Morajlóan hűvös
Tengerkék szemét
Fenyőzőld színét
Türelmesen
Csendben
Minden kivánság
Mi igazán akart
Belsőddé
Sejted részévé vált
Nincs kiút
Szavakká vált minden
Mi lényeg és határ
Elmondod a fohászt
Élvezed a nap élénk kék illatát
Dideregsz a szélben
A naplementében
Csodálod a fényt az
Ablaküvegen
A nem létező
Illúziókkal telített
Képzelt napot
Velencében.

Monday, 13 February 2012

War


Storm
Brewed chaos
Walls shattering
Worlds collapsing
Everything that was
Healthy
Is dying
In the role of
Someone who
Is missing
Day and night
Out of control

Madness outside
Ill-will and disorder
Two cramps sitting
On two sofas
And rotting
Till they will be dust shroud
In the living room

Cramps unable
To talk
Die dumbly
You are not even
Need to be
Sorry for them
For they find
Each other
Beautiful and
Charming
While foetid
And ugly
For the rest
Of the world.

Clarity inside
A dim light
That starts
To grow stronger
Each hour
That feeds
Itself faster
Than any known
Master
Of minds or
Of hearts

Inside and outside
Colliding
While waiting
Chaos creating
Clarity bringing
Moments of brilliance

Relief in the end
The puzzles are equal
Building a tower
A whole new world
While the result
Is a cry
A newborn
In the bare hands of its maker
The inside
The light
The intuition
The recognition
Thankfulness
The ambition
Of light words
In the dark.

Saturday, 11 February 2012

Mentsvár és légvárak

Levegős kártyvár
Felépül
Összedől
Mentsvárra ráborul
Minden gerendát
Szükségképp'
Összetör
Légvárak
Kecsegtető
Ígéretes
Megfeneklett
Erős sámsoni
Pillérek
Lehetetlen
Álomba burkolt
Alakok
Eltérítik
Szilánkokká morzsolják
Azt
Mi egésznek
Tünt
Erősnek
Hatott
Minden
Külső szemlélőre
Mégis összedőlt
Idő előtt
Szétfoszlott
Emlékdarabok
Köddel lepve
Kutyák és farkasok
Által szétszedve
Ott hevernek
A hidegben
A mások
Széttört
Keretein pihenve
Nem remegnek
Poros csendben
Eltemetve
Fekszenek
Lidérc álmot látva
Várnak
A következő
Szerteszét
Törendő
Sámsoni pillérekre.