Álomra várva

Szempilla nem remeg

Cikázó gondolat rengeteg

Tivornyázik a szemhéjadon

Makacsul ellepik ágyadat

Lágyan betakar

Minden gondolat

Komótosan belédül

Belebújik minden sejtbe

Felélénkíti észlelésed

Nem enged megpihenni

Csak teker, pörög

Míg kiötlöd

Mi az mit sugallni akar

A lélek, az agy

A percek lomhán

Céltalanul vánszorognak

Meg-megállnak nézelődni

Te meg ingerülten

Terelnéd őket el innen

Hogy nyugovóra térhess

Néhány órára

Gonoszul

Amikor pirkad

Hírtelen' eltünnek

Hogy ne panaszkodhass

Hogy nem hagytak

Egy békés órát

Az álmoknak

Elalszol,megpihennél

Éppen

Óra csörög

Nap indul

Sikítva nevetnek az elmulasztott

Órák

A soha vissza nem térő

Percek.