Értéktelen
Mint minden-ki más
Élénk szinű
Igaznak
tetsző
Hazug
vallomás
Telt,
érzéki ajkak
Suttogása
halkan
Másévá
lesz
Minden
hizelgően
Csengő
szó
Elnémul
Ködös
lepelbe burkol
Minden
emléket
Nem
pótol senki, Mentsvár
Nem
pótol senki, Adonisz
Egyszerre
szeretni
Mégsem
ismerni
Ábrándok
árbócán kapaszkodva
Utazni
A
világot bejárni
Téged
keresve
Nem
számít semmi
Üresnek
lenni
Mégis
megáldva
Alkotni
Szeretve
Nem
bírtokolva
Mindent
megélni
Bárcsak
hallgatnád
E
pillantásnyi idővé
Vált
vágyódásnyi
Parázst
Mi
itt maradt
Mit
őrzöl
Szégyentelenül
Bátran
Magaddal
hordozod
Egy
lehelletnyi pillantásban
Elevenen
és élőn
Húsodba
tépő hanggal
Mégis
csendbe és titokba
Burkolt
hamvak
Őrzik
hajad színéd
Ajkad vonalát
Szemed sóhaját
A harmat
Elfedi
Ezüst szőnyegbe
burkolja
Ígéretet
téve,
Hogy
láthatod újra
Ha
eljött az idő
Elmúlt
a fagy
Újra
hajába tép
Az
ujjad
A
nap
Csak
ülsz
A
hidegben
Bámulod
a csodát
Hálásan
magadba
Szippantod
a víz illatát
Szél
velőbe vág
Nap
fénnyel és
Árnyékkal
megáld
Nem
halaszthatod
Tovább
a fohászt
Kéred
alázattal
Őszinte
hanggal
Hadd
láthasd újra
Morajlóan
hűvös
Tengerkék
szemét
Fenyőzőld
színét
Türelmesen
Csendben
Minden
kivánság
Mi
igazán akart
Belsőddé
Sejted
részévé vált
Nincs
kiút
Szavakká
vált minden
Mi
lényeg és határ
Elmondod
a fohászt
Élvezed
a nap élénk kék illatát
Dideregsz
a szélben
A
naplementében
Csodálod
a fényt az
Ablaküvegen
A
nem létező
Illúziókkal
telített
Képzelt
napot
Velencében.
No comments:
Post a Comment