Rimány hiúságom
Kihűlő
lávában úszva
Néha néha csorbul
Bacchus poharát ürítve
Tollpárnára nyugovóra
térve
Száz szeretőt
Tíz karral ölelve
Álmatlanul izzadva a
sötétben
Élesen a pillanatban élve
Hasító hangon sírva
nevetve
A zöldeskék színben
Az utat felfedezve
Minden lélegzetben
Új világra lelve
Vakító napsugárban
Lebegő
porszemeket
Figyelve
Az összes szót, egy
egész éltet
Egy negyed másodpercbe
Beletömörítve
Önmagamat árnyalva
Végtelenszer ismételve
Szűntelen
kereslek.
No comments:
Post a Comment